Illetve megérteni megtudna

Ekel, 1943. IX. 18-án

Kedves Ilonka!!!

Bocsánatot kérek, az elsőbben azért, mert ceruzával írok és másodszor meg azért, hogy ilyen sokára írok.
De remélem nem haragszól érte?? Engedd meg Ilonkám, hogy érdeklődhessem hogy léted felől. Hogy vagy? Remélem jobban mint én. Már annyiból is jobban vagy, hogy nem unalmas napokat töltesz, mint én. Bizony nekem nincs semi szórakozásom. Nincs aki szólna hozzám egy néhány szót. Bocsás meg hogy panaszkodom, de nem tehetek róla. Nem tudom de gondolom, ezt megint kineveted, hogy én panaszkodom neked. Tudom a te kemény szíved úgy sem tud megérteni, illetve megérteni megtudna, csak nem akarod. Természetes dolog, hogy kényszeríteni senkit nem lehet.
Mikor ott vóltam a múlt héten is, túl hidegen hagytad kérdéseim. Nem adtál választ semmire sem. Még most is szívesen fogadnám szavaid. Pardon?? Igaz...!!! Te nem tudsz hinni senkinek sem. Lehet hogy ezt csak nekem mondtad. Szeretném a legközelebbi alkalommal őszinte szavaid olvasni. Hallottam a Juliska vendéged vólt? Hogy érezte magát?
Megkérlek kedves Ilonkám, ha megkapod levelem, légy szíves és írj!
Most nem írok többet, mert bízony nincs időm. Ismét bocsánatot kérek az írásbeli hibákért!!! 

Válaszod várva maradok forró szeretettel
[olvashatatlan] sokszor csókol Gyuszi
Cím: K. Gy. Ekel, 250. sz. Komárom megye (a borítékon kívül áll névvel szereplő a feladó)

Most van egy új nótám

Ngs. Füzik Ilona úrlánynak
Búdapest, V. ker. Szent Istán krt. 10. III. em. 10.

1948. aug. 5.

Drága Ilúska!
Találja soraim jó létben, túdatom, hál Istennek nagyon jól vagyok, sokat gondolok Magára, és strandolok. Valószinűleg a jövő hónapban kénytelen leszek üzlet ügyben fel útazni, igérem, hogy bizton megkeresem. Most van egy új nótám, a rádióból tanúltam, és le is írom:

"Volt nekem egy fehér tollú

Bóbitás galambom,

Válamra szállt, úgy szólt hozzám

Túrbékoló hangon.

Tenyeremből etetgettem,

A szivemen melengettem,

Ölelgettem, csókolgattam,

Hiszen úgy szerettem.

Lenne még egy ilyen kedves,

Szelíd szavú párom,

Én lennék a legboldogabb, 

Ezen a világon.

Nem voltam én korhely soha,

Hányaveti részeg,

Amért én imádkoztam,

Egy kis galamb fészek.

Arany lóca, selyem párna,

Kicsi asszony csókkal várna.

Mindig a nyomomban járna,

Ez a lelkem vágya!!!"

Lenne még egy ilyen kedves refrön stb.

Sajnos betelt a lapom, majd holnap fojtatom. Csókol: Sanyi

A hátlap oldalán körbe: (Jöjjön Debrecenbe meg tanítom a dallamára) Ezt a [olvashatatlan] írom, ahol csak ezt muzsikálják. Nyaralok, Szoboszlón fürdök, Lillafüreden csónakázok. Nagyon meleg van. Hőzöngök.
Feladó: Bakócz Sándor
Db. Barany úi 12