Árpi III.


Árpi leveit a továbbiakban - puszta lustaságból - kijavított helyesírással közöljük, de a mondatokat nem szabdaltuk szét.

1944. XI. 22.

Kedves Ilonkám!
A levelem megismételem, hogy ha még nem kapta meg, amit írtam, akkor legyen mit ... előbb olvasni, mert hiszen nagyon jól tudom magamról, hogy milyen nagy öröm az, mikor az ember a kedvesétől kap pár sort, és milyen vidáman olvassa, és mennyire boldog, hogy mégis van valaki aki ... feledkezik meg, így hát szeretném ha Ilonkám sem feledkezne meg rólam, mert hiszen árva vagyok, árva én, igazi árva, úgyis csak magában rejlik minden boldogságok, tehát nagyon szépen megkérem, hogy ne feledkezzen meg rólam, azt a pár sort mikor írtam, kicsurdult a szememből, és magára gondoltam, ahogy én most mindezeket megírom, úgy Ilonkát a szívembe zárom, nem fogom elfeledni, míg élek a világon, mert az én szívem úgy hozzá fonott az Ilonka szívéhez, azt már csak a Jóisten fogja egymástól elvágni, de még akkor is fenn az égben találkozunk egymással, megcsókoljuk egymást, és átérezzük azt, hogy mennyire szeretjük egymást.
Kedves Ilonkám, most mikor a levelem elolvasta, imádkozzon értem, hogy ha megszabadulok, minél előbb keressük meg egymást, és legyünk boldogok egymással, amíg a Jóisten kiszabta életünket.
Végül, most, hogy kinn vagyok a fronton, lépteim nyomán mindig csak magára gondolok, most pedig hála Istennek egészséges vagyok, amit magának is tiszta szívből kívánok, és mindannyiszor csókolom, mindannyiszor magára gondolok.
És ahány betűt talál a levélben, annyiszor csókolja vőlegényjelöltje, Árpi.
Ne haragudjon, hogy ilyen levelet küldök, de itt más nincs, mert magamban vagyok.
Cím: Rózsa Árpád, honv. T. p. sz. B. 826
Vers
Csak most tudom, hogy mennyire szeretlek,
Csak most tudom, hogy sohasem feledlek.
Ha válnunk kell, a szívem nem ereszt el,
Csak mert tudom, hogy egy vagyok szíveddel.
Beteg vagyok, gyógyulást nem kérek,
Mit ér nékem nélküled az élet?
Isten veled Ilonkám, míg szívünk dobog,
szerelmi lángunk soha el nem lobban.
Vége.
Jegyzi emlékül Ilonkának Árpi

No comments:

Post a Comment