Sértődött Bakóci Sándor I.

Debrecen, 1947. szeptember 29.

Kedves Iluska!
Levelét megkaptam. Melyből az a kis cigarettapapír ragadta meg figyelmemet, melyre azt írta, hogy álmában én Magára haragudtam. És az álma valóság is.
220 kilométer ide vagy oda, végtelen haragom határt nem ismert, és most Maga is megérezte /:v. álmodta:/, hogy valami még sincs rendben.
Jól látta a "repülőgépből", mert hisz igen sokszor nem a legbarátságosabb arccal szoktam az üzlet előtt állni. Ilyenkor nem Magára haragszom, hanem mindenkire, sőt néha magamra is.
Amint pedig a borítékon látom, már egész jól gépel /:valaki, aki nekem borítékot címez:/
Egyedül csak az vigasztal, hogy Magának jobb helye van abban a rohanó pesti világban, mint itt a csendes Debrecenbe volt.
Amint írja, kisebb felhajtások, tatarozás, festés vagy poloskairtás nem jelentenek semmit /:esetleg 2-3 heti munkát:/, mert mindamellett a hely és az élet nagyon jó és kellemes.
Ez mind igen jó optimista jellemét mutatja.
De ahogy én ismerem Magát, feltételezem, hogy ez csak akkor van olyan "nagyon jól", ha nekem ír levelet.
Azonban lehet, hogy mióta elment, megváltozott a természete és világnézete; mert hisz Pesten ma is fenékig tejfel az élet. /:ezt a Ludas Matyiban szoktam olvasni:/ Igaz?!
Azt hiszem, hogy nem is vágyik haza Debrecenbe, mert azért itt minden... [a vége hiányzik]

Fa: Bakóci S[ándor], Debrecen, Baranyi út 12.