Árpi V.

1944. XII. 4-én

Kedves Ilonkám!
A lapot megkaptam, melyet nagyon vártam, mert már vagy négy levelet írtam, és még csak most kaptam egy lapot, de ennek is nagyon örültem, hogy kaptam, és amint a lapot olvastam, hát kezdtem belőle kivenni, hogy haragudni akart rám, de mivel hogy a frontra mentem, azért megbocsájt nekem.
Kedves Ilonkám, ezek után én még jobban fogom magát szeretni, mert hiszen én nem azért nem akartam elmenni, hanem az intézkedés nem engedte meg, hogy magát meglátogassam, pedig nagyon szerettem volna elmenni Ilonkához, hogy legalább a nagyságos asszonya is megismerjen, de sajnos nem sikerült a tervem, de majd csak a Jóisten megsegít, hogy még egyszer megtalálhatjuk egymást, és azután egymáséi lehetünk, és örömmel élhetjük boldog életünket, ha maga is így akarja. Kedves Ilonkám, mert tehát legyen szíves, és kérje a Jóistent, hogy hazasegítsen, és magával együtt élhessük boldog életünket, az új világba vezéreljen (?) a Jóisten bennünket, könyörögjünk érte, hogy úgy legyen ... édes Jóistenünk, most pedig többet nem írok, mint hogy hála Istennek egészséges vagyok, amit magának is tiszta szívemből kívánok, és maradok mély szeretettel, sokszor csókolja kis jegyese,
Árpi

Vers
Hervadó rózsák közt öleltem a képed fájó szerelemmel,
Szomorúan nézlek hajnalhasadáskor,
Alkony boruláskor (?) a te drága neved elsuttogom százszor,
Iluskám szeretlek.
Emlékül jegyzi Árpi.

Ne haragudjon, hogy csúnyán írtam, de nagyon siettem vele, most pedig még egyszer sokszor csókolom.


No comments:

Post a Comment