Hadirokkant és megérdemli

Debrecen, 1948. aug. 14-én

Drága Iluskám!
Találja soraim jólétben, tudatom, hogy ezt az urat [?] azért küldtem, mert én nem mehettem, és úgy látom, hogy a postára már hiába költök, nem kapok Magától válaszlevelet.
Most itt van kézből, s remélem, hogy nem fog válasz nélkül hagyni. Kérem, ha az átadó úrnak kívánsága van más a válaszkérésen túl, teljesítse a legjobb belátása szerint: ha ideje van, nem árt, ha elkíséri az állomásra, mert hadirokkant és megérdemli.
Írja meg, hogy van, gondol-e úgy néha-néha rám? Felőlem az illetővel semmit ne közöljön! Küldjön fényképet!!!
De azért ha van egy kis ideje, mondjuk megmondja a Papp úrnak, hogy jöjjön vissza délután 4-re vagy 5-re, akkorra választ ír, esetleg lesétál vele a körútra, [az] is jól esik Neki, hogy az Ő fáradságát Maga sem hagyja honorárium nélkül: tehát legyen kedves hozzá.
Bocsájtsa meg, hogy ennyire igénybe vetettem /veszem/ a vasárnap délutánját. A viszontlátásig sok jót kívánok szeretettel:

Sanyi