Árpi

Az Árpit úgy ismertem meg, hogy mikor a tanítóéknál voltam Pódatejeden, ez meg oda való volt, és az unokatestvérei lányok voltak, Regina meg Margit. Azok a barátnőim voltak. És mikor őhozzájuk jött, akkor ismerkedtünk meg. Aztán Komáromban pedig katona volt, és mikor Komáromban voltam, akkor is felkeresett. Még a háború alatt. Olyan rég volt, hogy…

A levelet betűhíven közöljük.

1944 év VIII hó 21-én

Kedves Ilonkám!

A megígér levelet megírtam mejet sok gondolkozásom után méjen bele fogok a
levél írásba mert a Ilonka azt gondolta hogy én nem tudok levelet írni. Tehát
megakarom mutatni hogy nem vagyok olyan mindaminek néz egem.

Kedves Ilonkám, most pedig meg irom hogy mijen szomorusás fogtameg a szivemet mikor megjöttem és elmentem Ilonkához és minyár hátat forgatott. Igaz hogy én is bűnös voltam de azt még meglehetett volna bocsájtani de mivel az Ilonka nagyon elenszegő azért dacoskodot velem pedig ha tudta volna hogy az menyire fájt nekem akor talán nem csinálta volna velem mert iken (?) elégrendesen kifejeztem magam mikor komoj akartam Ilonkához lenni.

Kedves Ilonka most pedig bocsánatot kérek hogy ne zaklassa a szivemet a bánat és ne ömlesze szivemet a fájdalom mert mindaddig míg megnem bocsájcsa neked adig a szivem ojan mindha présbe volna és a fejem mindha nem is az enyém volna és megkérem Ilonkát bocsájcsa meg nékem amivel ezidáig megbántottam felecsenel mindent mert a jövöben miden máskép fog alakulni.

Kedves Ilonka ha a levelemet megkapja gondoljon ara hogy magát tudná valaki
igazán szeretni csak magácska nem tudja fölfogni hogy mi is az a szerelem mi is az élet. most pedig kérem Ilonkát hogy ha levelemet elolvasa. Éreze át az én
fájdalmajimat és gondoljon meg mindent.

Most pedig maradok méj szeretetel és sokszor csokolja hű kedvese, Árpi

Rózsa Árpád