Tátra

Elmentünk a Tátrába a Gizivel együtt, a Papa meg én. Körülbelül 80-ban volt, a borítékon szereplő dátum: 1980 október.

Abban az időben gyakrabban elmentünk Csehbe. A Gizi hívott minket. Hívott, hívott, persze, hogy hívott. Elmentünk hozzájuk Megyerre (Nagymegyer, szlovák nevén Čalovo a Felvidéken, Szlovákiában. A nagymamám családjának nagy része ott él, ő is ott született – a szerk.). Aztán fogtuk magunkat, és onnan mentünk a Tátrába...

Már előtte eldöntöttük, hogy megyünk a Tátrába, de végleg ott határoztuk el. Vonattal mentünk el Pozsonyba, onnan meg a Tátrába. Jött velünk a Gizi, az unokatestvérem, a Sanyi, a Gerhát, ő az Erzsi férje, az egyik képen látszik a nagy hóban. Erzsi a Gizi nővére, az unokatestvérem. Az Erzsi nem jött velünk, mert otthon maradt az állatokkal. Voltak teheneik, disznó, baromfi. Neki a lánya a Szerén, ő is ott volt velünk, ahogy az Aldi is, ő is rajta van pár képen.


(balról: Papa, Szerén, Mama, Aldi, Gizi)

Az Aldi ekkor még ilyen kis kölyök volt. Az Aldi az Aldemár beceneve. Direkt azért adták neki ezt a nevet, mert az Erzsi meg a Sanyi sem akarta ezt a gyereket már, és azt mondták, hogy olyan nevet adok neki, hogy még kimondani se tudják. A Giziék a Vargák. Sokan voltak testvérek.

A Gizi és az Ezsi testvérek voltak, és még öt testvérük maradt életben gyerekkorában, volt Lali, Laci, Józsi, Mariska, Sanyi. Ebből már nem él a Józsi bácsi és a Sanyi. Ha nem lennék beteg, átmennénk hozzájuk. Az Aldi Pozsonyban kórházban dolgozik, a Sanyi meg otthon dolgozik. A Szerén is férjnél van, van neki nem tudom, hány gyereke. A Gizinek nincs gyereke, az lány maradt, nem ment férjhez. A Szerén teljes neve: Szeréna. Mindent láttunk, amit lehetett látni, amik a képeken vannak.

Mit csináltunk ott a hegyekben? Elmentünk a Tátrába! Mentünk össze-vissza, aztán helyeken megálltunk, és általában a Papa fényképezett. Itt az Erzsi lánya. Minek hívják? Szerén! Olyan rég volt már, hogy lassan elfelejtem a nevüket is. Hát már annak is nagy lányai vannak. Itt várjuk a vonatot, olyan mint itt a HÉV.


Bár ez kisebb vonat, ott jár a hegyek között. Emlékszem, a pályaudvaron vannak butikok, én meg hívtam az Erzsi lányát, hogy gyere már ide, mert akartam venni valamit. Nem tudtam, hogy az eladó tud magyarul. Azt mondta, hogy Juj, tudok én magyarul. Mondom neki, hogy akkor jól van, akkor kérek én magától. Ez már a Tátrában volt. Egy hétig voltunk ott. Ekkor tél volt, de voltunk nyáron is, arról is vannak képek. Mentünk ide-oda, vendéglőkbe bementünk, ott ettünk. Azért volt velünk a Sanyi meg a Gizi, mert azok kiismerték magukat. Sokan tudtak ott magyarul. Ezek inkább magyarok voltak. Volt lanovka is. Mi nem síeltünk, én nem tudok síelni. Itt van a síugrósánc:


Kétszer vagy háromszor voltunk a Tátrában. Ott ugyanannyiért adtak mindent, mint akármelyik boltban. Úgy volt, tudod, hogy nem csaptak be. Akárhol vettünk valamit, mindig ugyanannyi volt. Volt ott egy csillagvizsgáló is. A Tátrába sok magyar járt. Nem nagyon esett a hó, de mindig beázott a cipőnk a hóban, és a radiátoron szárítgattuk. Egy olyan kis panzióban laktunk. Ebben a házban laktunk:

Nem saját magunk főztünk. Ahol laktunk, ott alkalmanként ebédeltünk, de mindig oda voltunk. Amikor hazajöttünk vacsorára, akkor ettünk ott meleget. Máskor meg amerre mentünk, ott ettünk vendéglőben. Mindenhol vannak eldugott helyeken kis házak, vendéglők.

Az összes kép:



Halgassa meg az interjút!
Mama a Tátrában by mamafenykepalbuma2

No comments:

Post a Comment