1947. XI. 2.
Kedves Ilonka!
Tudatom veled, hogy megkaptam tőled 2 lapot egyszerre. Írod, hogy miért nem írok magamról. Tudod, nincs, hogy mit írja innét. Egészséges vagyok, és, mint egy fogoly lehet, jól. Egyéb különös nincs. Most egy hónapja voltam kórházban maláriával. De azóta nincs semmi tünete. És te hogy vagy mindenképpen? Remélem jól vagy, jobban, mint én. Mit hallani a mi hazamenetelünk felől, vagy mikor lesz esedékes végleg a fogolykérdés? De ne úgy írd meg, hogy engem vigasztaljál, hanem a valót. Mert ha azt írod, hogy még egy vagy 2 év, az sem számít, mert nekünk már [olvashatatlan] és megijedés nincs többé számunkra.
Írjál sokat! Választ!
Feri
