Árpi IV.

1944.XI. hó 18-án
Kedves Ilonkám!
A levelem érkeztével kívánok sok boldogságot, most, hogy megállapodtunk, azonnal írtam, de ha megkapja a levelet, nekem tábori lapot írjon, mert a levelet nem kapom meg, és megint nem fogok tudni semmit magáról, és csak tűnődni fog maga is meg én is, hogy ugyan mi lehet velem, hogy nem írok, most pedig megírom a tábori számot, B826 a számunk. Kedves Anyukám, de most egyelőre többet nem írok, mert megyünk ki, különben most csak Kőbányán vagyok, csak nyugodtan várjon, és gondoljon arra, hogy mikor leszünk egymáséi, most pedig én, hála Istennek, egészséges vagyok, amit magának is tiszta szívemből kívánok, és sokszor csókolja kis vőlegénye, Árpi.

Árpi III.

Árpi leveit a továbbiakban - puszta lustaságból - kijavított helyesírással közöljük, de a mondatokat nem szabdaltuk szét.

1956

Mama: fölső sor, balról a harmadik; Anyu: alsó sor, balról az első kislány

Velem semmi se történt, nem mentünk dolgozni. Otthon voltunk, és a Papa ment el csavarogni, körülnézni. Nem ment be Pestre, nem ment oda, ahol lőttek. Már előző nap elég nagy balhé volt, másnap még bementünk a gyárba, de már nem csináltunk semmit. Aztán nem mentünk egy darabig, aztán újra bementünk, akkor a három műszak egy műszakban dolgozott, én meg a gyerekekre vigyáztam, mert mondtam, hogy a lányom fél, és nem marad el nélkülem. Óvoda sem volt. Felvittük a gyerekeket az emeletre, ahol a pártosok szoktak összegyűlni, abba a szobába, ottan voltunk a gyerekekkel. Ez már akkor volt, mikor vége volt a balhénak, már novemberben...

Árpi II.

Folytatjuk Rózsa Árpád leveleit, aki immár a seregből írt, és "felejthetetlensége" biztos tudatában türelmetlenül tért a lényegre.