Sajnos az alábbi levélhez nem tartozik boríték, és a feladójáról is csak annyit tudunk, hogy Teréziának hívják, és Debrecenben lakott.
1947. XI. 10.
Kedves Iluskám!
Bocsáss meg, Édesem, hogy még idáig nem írtam Neked, de nagy sora van annak. Először nem azért nem írtam Néked, mintha meg lennék sértve, hisz tudom, hogy tréfából írtad, hanem itt mindenki azt mondta, hogy ne írjak addig, amíg Te bocsánatot nem kérsz. Tudod, bolond az ember, és mindig másra hallgat, pedig sokkal jobb lenne az élete, [ha] sorsát mindenki saját belátása és esze szerint irányítaná.
De most már ugye nincs semmi baj, és a jövőbe ilyen félreértések nem lesznek köztünk. Ha tudnád Szívecském, mennyire hiányzol itt nekem, mióta elmentél, siránkozik a Kossuth 63 (?).
Soha nincs senki, akinek egy szót váltsak, Mónika (?) ngs. asszony nem fogad lányt, esetleg majd tavasszal, nagyapám mindig oda mászkál. Mezei mindig a tanyán van, át az 54-be is ritkán megyek. Hozzám sem jön senki, így bizony sokszor rágondolok az elmúlt szép napokra, mikor bár mindkettőnknek sok volt a dolgunk, de találtunk időt a szélhámosságokra is, és sokkal több kedvvel fogtunk a munkához, mikor kibolondoztuk vagy kipanaszkodtuk magunkat.
Úgy hallom, a Ferid most sűrűn írt, az elmúlt napokba is párosával jött, melyet a nagys. asszony továbbított, s azóta újra jött. Nem jön még haza? Vagy már nem is várod olyan kitartóan?
Hogy vagy Sanyival? Szoktatok-e levelezni, vagy megszűnt a kapcsolat köztetek? Ide már régen nem hordja a tejet, és én soha nem látom. Ja míg el nem felejtem, a halápi Kiss Bözsi és Kálmánczi Böske üdvözöl, a Kiss Bözsi nem tudta, hogy már nem vagy itt, és ma keresett. A Barsa (?) nagyságos is említett a napokba, nagyon imponáltál nekik, azt mondták, hogy ha nekik módjukba lenne a lánytartás, nem engedtek volna el.
Most csinál nekem egy szövet ruhát és 4 párnahuzatot, az őszön a rózsás és a fehér pettyes ruhámat is megjavította, melyet Kálmánczi Böske elrontott.
A múltkoriba kaptam otthonról 1330 forintot, s mostanába mindig ágynemű vásznat kutatok, s mily nehéz az embernek összeszedni azt a legszükségesebb stafírungot, melyet a férfiak semmibe se néznek. Tudod, nem mintha férjhez készülnék, de az mindig jó, ha meg van, s most a pénzt újra jobb elkölteni, mert értékét veszti.
Ugyan kihez is mennék hozzá, mikor sehova nem járok, és nincs ismerősöm. Rebuska is elvált az urától, neki is jobb lett volna, ha soha férjhez nem ment volna, hisz mindene megvolt, és állandó gyári munkásnő volt. Míg most az ura nem hajlandó odaadni még azt sem, ami az övé volt.
Hogy és hol szoktál szórakozni Iluskám? Annával szoktál-e találkozni néha? Ő nem-e megy még férjhez? Nem-e hiányzunk Neked néha, különösen a két iker. Nagyon édesek, mikor mennek az iskolába, különösen a Matyi. Az most is, mint mindenkor, elmondja nékem, hogy mit tanultak, s mit rajzoltak, s több efféléről el-elbeszélget, de az a gőgös Nóra, abból alig tud az ember egy szót kihúzni, nem tudom, milyen lesz, ha majd megnő, most úgy látszik, mintha nagyon büszke lenne, s hibásak ebbe az emberek is, mert mindenki őt kényezteti.
Látnád csak, amint János kenyeret dagaszt, takarít, követ mos, s még tudja az ördög, mit csinál, mellette még az apjától sokszor kikap, ha a leczkét nem tudja. Ezt ne írd meg nekik, nem szeretném, ha azt mondanák, pletykálok. Én a nagys. asszonnyal elég jól kijövök, igyekszem hozzá alkalmazkodni. Sokszor megtörténik, hogy eljön vagy ezt vagy mást megfőzni itt nálam, mert gáz nagyon sokszor nincsen.
Az öreggel is megvagyok tűrhetően, ájulj el, most már Teréziának vagy Terusnak szólít, mikor először hallottam, majd' hanyatt estem. Azt szeretné, ha itt lennék addig, míg férjhez nem járok, de én már nem szeretnék sokáig itt lenni.
Ha alkalom adtán tudsz majd számomra egy megbízható helyet, megkérlek Iluskám, hogy gondolj rám, és értesítsél. Unom már nagyon az ittlétet, Mezeinek az örökös szekírozását. Kérdezed, Szívem, hogy hogy vagyok véle? Hát lehet ővele jól megárulni egy gyékényen? Ez a bolond azt hiszi, hogy majd mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül, de hát bennem mesterére akadt. Jelenleg nem vagyunk beszélő viszonyba, a bolond azt hitte, hogy én azért jártam vele jobbra-balra, mert tetszik nekem. Mióta Te elmentél, soha nem voltam véle sehol, mindig találtam kifogást, vagy inkább nem mentem sehova, a szekírozásnak aztán se vége, se hossza nem volt. Hát kell az nekem, hogy végleg szakítottam véle.
Odaát erővel akartak fűzni, hogy így meg úgy, milyen jó lesz az nékem, milyen jó ember stb. Azt mondtam aztán Zsuzsinak, hogy ha neki annyira tetszik, menjen hozzá ő. A jó Isten őrizzen meg mindenkit az ilyen féltékeny, smucig férfitól. Azt akarták, hogy ha megesküdnék véle, aztán itt is lakhatnánk, azzal a különbséggel, hogy akkor ő is itt aludna a szobámba. Brrrr, még a hátam is borsódzik, ha rágondolok. Véle egy ágyba.
Na de hagyjuk ezt, erről a kérdésről sokat tudnék írni, de azt a sok kellemetlen percet, melyet már ittlétem alatt nekem okozott, azt nem tudnám leírni.
Megkérnélek még arra, édesem, hogy ha írsz, zárt levelet írjál, és ne írj rá feladót, úgy is megkapom, míg itt lakom, ha pedig itt hagyom a társaságot, azonnal közlöm veled. Erre, Iluskám, azért van szükség, mert ez utóbbi lapot is egy héttel később kaptam meg, és úgy látszott, mintha valaki már a zsebében hordta volna egy ideig. még szép tőle, hogy ide adta. Azt mondta, hogy különben, hogy ezután, ha itthon lesz, majd gondja lesz a leveleimre. A múlt hetekbe is vártam otthonról egy nagyon fontos levelet, s a postás meg is mondta, hogy megjött, s bedobta, s még mai napig sem tudom, hogy hova lett a levél. Nem elég a sok sok bosszúság, még ez is tetézi.
Szórakozni sehova sem járok, Erdei Béláékhoz sem szeretek menni, mert ők mindig mennek erre-arra szórakozni, s Béla mindig dühös, amiért nem megyek velük mulatni. De tudod ugye, hogy innen nem lehet. Most is itt van László Imre, a 25 éves színészi jubileumát itt tartja a Bikába, s úgy szerettem volna elmenni, de innen nem lehet hangversenyre járni. Így aztán nem marad más, minthogy a temetőbe menjek, és jól kibőgjem magam. még egyszer kérlek, Iluskám, hogy ha tudsz valami helyet, kiket ismersz, írjál nekem, vagy 1-én vagy újévbe akkor felmennék hozzád, csak a bizonytalanra nem szeretnék menni.
Már éjfél felé jár az idő, és megbocsájtasz ugye, ha levelemet befejezem. Most írtam haza is egy hosszú árkuszt, szegény Andris unokabátyámnak is, mellékelve neki most küldök 50 forintot, vigasztalom szegényt, de mit sem használ, el van csüggedve. Most írtam a földművelésügyi miniszternek a földem ügyébe. Így Téged hagytalak utoljára, de az ujjaim el vannak gémberedve, s a sietésbe már nagyon elrángattam az írást, kérdés, eltudod-e olvasni?
Ili húgomat újra hívta Pipi néni, de ő nem jött, mindenképpen Pestre akart menni, de Anyám nem engedte. még egyszer kérlek, ne haragudj azért, mert többi lapjaidra nem válaszoltam, de ígérem ez a jövőbe nem fog előfordulni. Ugye, édesem, nem haragszol?
leveledet várva a mielőbbi viszontlátásig szívélyesen üdvözöl és csókol:
Terus
