Én már a szüleimet nem fogom találni

Destinataire: Füzik Ilonka
Adresse: Magyarország, Debrecen, Kossuth u. 63.
Nom du prisonnier de guerre: Reizer Ferenc

1947. II. 11-én

Kedves Ilonka!
Örömmel tudatom veled, hogy megkaptam a 3madik lapot is tőled. Az utolsót III. 12-én írtad, és előtte két lapodat kaptam meg egyszerre. Kedves Ilonka, én jól vagyok, tudod fogjozom(?). Remélem, tudván, hogy te jobban vagy már, csak azért is, hogy otthon vagy Magyarföldön. Kedves Ilonka, írjál sokat, és levelet írjál, és milyen helyzeted van, és milyen lakásod, és mivel foglalkozol. Kedves Ilonka, írtad, hogy írtál haza Ménfőcsanakra, és nem kaptál rá választ. Én magam is úgy vagyok, mert én sem kaptam még választ rá. Úgy gondolom, hogy én már a szüleimet nem fogom találni őket, és biztos baj érte őket. De bízunk, hogy mert már csak le fog telni, és fel foglak keresni okvetlen.
Viszont látásig csókol: Feri

Pofikám

(Puszta lustaságból javított helyesírással közöljük a levelet, de érdemes végigolvasni az eredetit.)

Tlc.
Füzik Ilonka úrlány
Budapest
II. ker. Trombitás út 2. III. em 10. ajtó

1944. XII. 12-én.

Kedves Ilonkám!
Először is kívánom az Istentől, hogy ez a pár sor a legjobb egészségben találjon. Én nem a legjobban vagyok, mert a torkom fáj. De most rátérek a dologra. Kedves Ilonkám, tudom, hogy nagyon rosszul esett, vagyis sokat gondolhattál rám, hogy mi is lehetett az oka, hogy nem tudtam hozzád elmenni. De tudod, mikor ott voltam nálad szombaton, és mégis azt gondoltam, hogy vissza fogok Szentendrére menni, mert mégis rendes helyen fekhetek, és nem kell idegen helyen aludnom. De jobb is, hogy visszamentem, mert vasárnap reggel kaptunk egy parancsot, és el kellett indulni Kenyérmezőre, és az összes hadi híd oszlopot el kellett szállítani. És így abbamaradt az én elmenésem. De ezidáig nem is tudtam megírni, mert most jöttünk meg, és pedig hétfő van. [olvashatatlan] egy hétig tartott, és ezért nem tudtam megírni sem, mert nem tudtam, meddig fog tartani. Most, hogy megjöttem, azonnal megírom. De most, kedves Ilonkám, egy másik dolgot kell, hogy tudassak veled. Elég sajnos, hogy őszinte legyek, de katonák vagyunk, és mások parancsolnak nekünk. És igen(?) hamar elszakított a sors bennünket egymástól. Pedig már igen boldog voltam, hogy újra megtaláltuk egymást, és hogy milyen boldogok voltunk mind a ketten. Most pedig kedves Pofikám, mi visszamegyünk Komáromba. Kedden indulunk, és arra kérlek, hogy tartsuk meg egymás között a levél általi összeköttetést. Vagy ajánlanám, ha el tudnál jönni Pestről, mert nem tanácsolom, hogy ott maradjál, legalábbis míg a harc fog tartani, mert már rövidesen sor fog rá kerülni. És Manci néninél jó helyed lenne, és könnyebben el tudnál ott mégis bújni, vagy elmennél mihozzánk a szüleimhez, ott is jó helyed lenne. És mi is előbb megtalálnánk egymást, mire legalább vége lenne a háborúnak. És ha vége lenne a háborúnak, akkor(?) úgyis meg fognánk nősülni, amit már úgyis mondtam néked. Most pedig, kedves Iluskám, ha Komáromba fogunk érni, úgyis meg fogom írni azonnal. Igaz, hogy kell neki egy kis idő, mert gyalog fogunk menni. Csak arra kérlek, hogy válaszoljál a leveleimre. És ha nem jössz el Komáromba, akkor is tudjunk egymásról. Vagy ha véletlen elszakadnánk egymástól, akkor is azon legyünk, hogy mennél hamarabb adjunk életjelt egymásról. Most már zárom soraimat, maradok hű szeretettel, és számtalanszor csókollak. Még írhatsz ide is, mert hallottam, hogy holnap mégsem megyünk, most hallottam. És ha mégis elmennénk, mire megkapnám, a posta utánam fogja küldeni. Írjál?????
Csókol Feri. Szerbusz, Pofikám!

Magányomat megzavarni

Ngs.
Füzik Ilona úrlánynak
Budapest V. ker. Szent István körút 10. III. em. 4.
Debrecen, 1948. júl. 6.

Kedves Iluska!
Találja soraim a legjobb egészségben. Tudatom, hogy jól vagyok és szórakozok, gyönyörű a [olvashatatlan], utazási kedvezmény is van, amit jó lenne, ha kihasználna. Most bánom, hogy olyan túl rövid ideig voltam fenn, de viszont nyugodtabb itthon sokkal mégis, mert én már rosszul voltam ott attól a sok emberektől, és valahogy idegesítőleg hatottak rám. Itthon a magányomat nem hagyom semmi eseménnyel ezen túl megzavarni. Sehova sem megyek, és főleg az üzletnek élek. Olyan keveset mondott, míg ott voltam, hogy már igazán írhatna többet. A rendelési könyvemet szépen megkaptam hétfőn, kedvességét nagyon köszönöm.
A viszontlátásig millió csókot küldök: S

Nem tudom, kiére...

Bánhida, 1943. XII. 27-én 

Kedves Ilonka!
Én most egy levélre válaszolok... de nem tudom, kiére!! Nagyon szeretném tudni, ki vólt azon levél irója!? Annyit meg tudtam állapíttani, hogy nem te írtad kedvesem. Légy őszinte, és írd meg!
Bocsáss meg... és ne haragudj meg, de míg egy másik levelet nem kapok tőled, nem tudok neked így véleményt írni.
Ne talán véletlen valaki más fiatalember írta vólna, annak pedig nincs szüksége arra, hogy az én leveleim olvassa!! Megkérlek Ilonka, légy szives minél hamarabb válaszólj. Ha mégis tévednék, és teljes valóságban te írtad vólna azon levelet, bocsáss meg érte, hogy így írok.
Majd másik leveledre meg fogom írni, hogy én mit gondolok, hiszen csak gondolj vissza szavaimra!!! Nem is kellene hogy papírra fektessem. Én azt mind tudom, amit írtál, ne gondolj valami szélhámosságra.
Én most is csak azt tudnám írni, amit még annak idején mondtam. Most pedig válaszod várva maradok mély szeretettel a távolba
Gyuri(?)

[olvashatatlan]
Bánhida, cső. örs
Írjál!
Jó mulatást a viszlátásig [olvashatatlan]

Hadirokkant és megérdemli

Debrecen, 1948. aug. 14-én

Drága Iluskám!
Találja soraim jólétben, tudatom, hogy ezt az urat [?] azért küldtem, mert én nem mehettem, és úgy látom, hogy a postára már hiába költök, nem kapok Magától válaszlevelet.
Most itt van kézből, s remélem, hogy nem fog válasz nélkül hagyni. Kérem, ha az átadó úrnak kívánsága van más a válaszkérésen túl, teljesítse a legjobb belátása szerint: ha ideje van, nem árt, ha elkíséri az állomásra, mert hadirokkant és megérdemli.
Írja meg, hogy van, gondol-e úgy néha-néha rám? Felőlem az illetővel semmit ne közöljön! Küldjön fényképet!!!
De azért ha van egy kis ideje, mondjuk megmondja a Papp úrnak, hogy jöjjön vissza délután 4-re vagy 5-re, akkorra választ ír, esetleg lesétál vele a körútra, [az] is jól esik Neki, hogy az Ő fáradságát Maga sem hagyja honorárium nélkül: tehát legyen kedves hozzá.
Bocsájtsa meg, hogy ennyire igénybe vetettem /veszem/ a vasárnap délutánját. A viszontlátásig sok jót kívánok szeretettel:

Sanyi

Illetve megérteni megtudna

Ekel, 1943. IX. 18-án

Kedves Ilonka!!!

Bocsánatot kérek, az elsőbben azért, mert ceruzával írok és másodszor meg azért, hogy ilyen sokára írok.
De remélem nem haragszól érte?? Engedd meg Ilonkám, hogy érdeklődhessem hogy léted felől. Hogy vagy? Remélem jobban mint én. Már annyiból is jobban vagy, hogy nem unalmas napokat töltesz, mint én. Bizony nekem nincs semi szórakozásom. Nincs aki szólna hozzám egy néhány szót. Bocsás meg hogy panaszkodom, de nem tehetek róla. Nem tudom de gondolom, ezt megint kineveted, hogy én panaszkodom neked. Tudom a te kemény szíved úgy sem tud megérteni, illetve megérteni megtudna, csak nem akarod. Természetes dolog, hogy kényszeríteni senkit nem lehet.
Mikor ott vóltam a múlt héten is, túl hidegen hagytad kérdéseim. Nem adtál választ semmire sem. Még most is szívesen fogadnám szavaid. Pardon?? Igaz...!!! Te nem tudsz hinni senkinek sem. Lehet hogy ezt csak nekem mondtad. Szeretném a legközelebbi alkalommal őszinte szavaid olvasni. Hallottam a Juliska vendéged vólt? Hogy érezte magát?
Megkérlek kedves Ilonkám, ha megkapod levelem, légy szíves és írj!
Most nem írok többet, mert bízony nincs időm. Ismét bocsánatot kérek az írásbeli hibákért!!! 

Válaszod várva maradok forró szeretettel
[olvashatatlan] sokszor csókol Gyuszi
Cím: K. Gy. Ekel, 250. sz. Komárom megye (a borítékon kívül áll névvel szereplő a feladó)

Most van egy új nótám

Ngs. Füzik Ilona úrlánynak
Búdapest, V. ker. Szent Istán krt. 10. III. em. 10.

1948. aug. 5.

Drága Ilúska!
Találja soraim jó létben, túdatom, hál Istennek nagyon jól vagyok, sokat gondolok Magára, és strandolok. Valószinűleg a jövő hónapban kénytelen leszek üzlet ügyben fel útazni, igérem, hogy bizton megkeresem. Most van egy új nótám, a rádióból tanúltam, és le is írom:

"Volt nekem egy fehér tollú

Bóbitás galambom,

Válamra szállt, úgy szólt hozzám

Túrbékoló hangon.

Tenyeremből etetgettem,

A szivemen melengettem,

Ölelgettem, csókolgattam,

Hiszen úgy szerettem.

Lenne még egy ilyen kedves,

Szelíd szavú párom,

Én lennék a legboldogabb, 

Ezen a világon.

Nem voltam én korhely soha,

Hányaveti részeg,

Amért én imádkoztam,

Egy kis galamb fészek.

Arany lóca, selyem párna,

Kicsi asszony csókkal várna.

Mindig a nyomomban járna,

Ez a lelkem vágya!!!"

Lenne még egy ilyen kedves refrön stb.

Sajnos betelt a lapom, majd holnap fojtatom. Csókol: Sanyi

A hátlap oldalán körbe: (Jöjjön Debrecenbe meg tanítom a dallamára) Ezt a [olvashatatlan] írom, ahol csak ezt muzsikálják. Nyaralok, Szoboszlón fürdök, Lillafüreden csónakázok. Nagyon meleg van. Hőzöngök.
Feladó: Bakócz Sándor
Db. Barany úi 12