Milyen a munkalehetőség

Füzik Ilonka
Magyarország
Budapest XI. kerület
Lágymányosi út 21./A VI. emelet 3. ajtó

1948. I. 20.
Kedves Ilonka!
Tudatom veled, hogy megkaptam a karácsonyi lapot szenteste, és az újévi lapodat is. Én elég jól vagyok, amit neked is kívánok. Városban dolgozok, most már sokkal jobb az életem, mint a múltban volt. Innét sokan hazamentek, de németek és osztrákok minden [mindannyian]. De mi közülünk még egy beteg sem, pedig sok már a betegjeink, mert tavaly nyáron sem vittek el más beteget, csak németeket, és most is csak őket vitték ebben a hónapban. Ellég mi itt vagyunk kilencszázan, de ebből beteg beteg három- vagy négyszáz és gyengék. De most kérlek légyszíves, írd meg pontosan, hogy ilyen hadifogoly, mint én is, milyen jövő állhat előttem, vagyis van-e lehetőség az életre? Vagyis ezzel az én életkorral mihez is lehet kezdeni, milyen a munkalehetőség, vagy hogy is lehet jövőt alapozni? A te elgondolásodra is kíváncsi vagyok. Mert úgyis tudom, hogy te is terveztél már. Tehát egész nyugodtan írd meg, nehogy szégyelld megírni. Ugye megírod nékem? Írjál sokat mindenről.

Csókol,
Feri

Malária

1947. XI. 2.

Kedves Ilonka!
Tudatom veled, hogy megkaptam tőled 2 lapot egyszerre. Írod, hogy miért nem írok magamról. Tudod, nincs, hogy mit írja innét. Egészséges vagyok, és, mint egy fogoly lehet, jól. Egyéb különös nincs. Most egy hónapja voltam kórházban maláriával. De azóta nincs semmi tünete. És te hogy vagy mindenképpen? Remélem jól vagy, jobban, mint én. Mit hallani a mi hazamenetelünk felől, vagy mikor lesz esedékes végleg a fogolykérdés? De ne úgy írd meg, hogy engem vigasztaljál, hanem a valót. Mert ha azt írod, hogy még egy vagy 2 év, az sem számít, mert nekünk már [olvashatatlan] és megijedés nincs többé számunkra.
Írjál sokat! Választ!
Feri

Úgyis tudod, melyik város

1947. IX. 14.

Kedves Ilonka!
Tudatom veled, hogy megkaptam egyszerre 2 lapodat. [olvashatatlan] írod, hogy sokszor kimentél a fogolyvonatokhoz, de hiába. És bizony sajnos mi itt maradtunk. Biztos, hogy itt telelünk ki. Tudod, mi itt nagyon fontos munkát végzünk, mert ezt a várost, ahova mi is tartozunk, nagyon tönkretették a németek. Meg nem írhatom, de úgyis tudod, melyik város. De nem baj, majd ránk fog kerülni a sor egyszer. Mi újság van nálatok? Írjál bőven és sokat. Már, tudod, nagyon szeretnék Debrecenben egy kis jó bort inni [...] hogy nem is tudom, milyen drága egy liter bor [...]

Csókol sokszor: Feri

Erősítsd

Magyarórszág
Füzik Ilonka
Debrecen, Kosut ut 63.

Feladó: Reizer Ferenc
Szovjet Unió, Moszkva, Postafiok 209/6

1947. IV. 13.
Kedves Ilonka, örömmel tudatom veled, hogy 2 lapodat megkaptam IV. 12-én. Most már örülök, hogy lapomat megkaptad, és hogy életben vagy. Csak nem tudom elgondolni, hogy hogy kerültél Debrecenben, vagyis miér az elfoglaltságod, és mijen hejzetben vagy. Csak nagyot néztem, hogy honnéd jön a lapod. Én jól vagyok, és hamarosan megyünk haza, de sajnos mi nem Debrecenben megyünk, hanem Szegedre vagyunk irányítva. De körülbelül augusztus-szeptemberben fogunk mi, egészségesek menni. Nekem csak innéd 14 sort szabad írni. Kérlek szépen, írjál sokat, és hogy milyen foglyok érkeztek már, és hogy mit hallani az otthoni hejzetről, és még mindig drágaság van-e. Kedves Ilonka, bízál, rövidesen haza megyünk. Írjál sokat, várom. Hejzetedről is. Sokszor csókol, Feri.
Írjál levelet, és sokat, és szabad levelet. Szerbusz.

ERŐSÍTSD A SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁGOT!

Én már a szüleimet nem fogom találni

Destinataire: Füzik Ilonka
Adresse: Magyarország, Debrecen, Kossuth u. 63.
Nom du prisonnier de guerre: Reizer Ferenc

1947. II. 11-én

Kedves Ilonka!
Örömmel tudatom veled, hogy megkaptam a 3madik lapot is tőled. Az utolsót III. 12-én írtad, és előtte két lapodat kaptam meg egyszerre. Kedves Ilonka, én jól vagyok, tudod fogjozom(?). Remélem, tudván, hogy te jobban vagy már, csak azért is, hogy otthon vagy Magyarföldön. Kedves Ilonka, írjál sokat, és levelet írjál, és milyen helyzeted van, és milyen lakásod, és mivel foglalkozol. Kedves Ilonka, írtad, hogy írtál haza Ménfőcsanakra, és nem kaptál rá választ. Én magam is úgy vagyok, mert én sem kaptam még választ rá. Úgy gondolom, hogy én már a szüleimet nem fogom találni őket, és biztos baj érte őket. De bízunk, hogy mert már csak le fog telni, és fel foglak keresni okvetlen.
Viszont látásig csókol: Feri

Pofikám

(Puszta lustaságból javított helyesírással közöljük a levelet, de érdemes végigolvasni az eredetit.)

Tlc.
Füzik Ilonka úrlány
Budapest
II. ker. Trombitás út 2. III. em 10. ajtó

1944. XII. 12-én.

Kedves Ilonkám!
Először is kívánom az Istentől, hogy ez a pár sor a legjobb egészségben találjon. Én nem a legjobban vagyok, mert a torkom fáj. De most rátérek a dologra. Kedves Ilonkám, tudom, hogy nagyon rosszul esett, vagyis sokat gondolhattál rám, hogy mi is lehetett az oka, hogy nem tudtam hozzád elmenni. De tudod, mikor ott voltam nálad szombaton, és mégis azt gondoltam, hogy vissza fogok Szentendrére menni, mert mégis rendes helyen fekhetek, és nem kell idegen helyen aludnom. De jobb is, hogy visszamentem, mert vasárnap reggel kaptunk egy parancsot, és el kellett indulni Kenyérmezőre, és az összes hadi híd oszlopot el kellett szállítani. És így abbamaradt az én elmenésem. De ezidáig nem is tudtam megírni, mert most jöttünk meg, és pedig hétfő van. [olvashatatlan] egy hétig tartott, és ezért nem tudtam megírni sem, mert nem tudtam, meddig fog tartani. Most, hogy megjöttem, azonnal megírom. De most, kedves Ilonkám, egy másik dolgot kell, hogy tudassak veled. Elég sajnos, hogy őszinte legyek, de katonák vagyunk, és mások parancsolnak nekünk. És igen(?) hamar elszakított a sors bennünket egymástól. Pedig már igen boldog voltam, hogy újra megtaláltuk egymást, és hogy milyen boldogok voltunk mind a ketten. Most pedig kedves Pofikám, mi visszamegyünk Komáromba. Kedden indulunk, és arra kérlek, hogy tartsuk meg egymás között a levél általi összeköttetést. Vagy ajánlanám, ha el tudnál jönni Pestről, mert nem tanácsolom, hogy ott maradjál, legalábbis míg a harc fog tartani, mert már rövidesen sor fog rá kerülni. És Manci néninél jó helyed lenne, és könnyebben el tudnál ott mégis bújni, vagy elmennél mihozzánk a szüleimhez, ott is jó helyed lenne. És mi is előbb megtalálnánk egymást, mire legalább vége lenne a háborúnak. És ha vége lenne a háborúnak, akkor(?) úgyis meg fognánk nősülni, amit már úgyis mondtam néked. Most pedig, kedves Iluskám, ha Komáromba fogunk érni, úgyis meg fogom írni azonnal. Igaz, hogy kell neki egy kis idő, mert gyalog fogunk menni. Csak arra kérlek, hogy válaszoljál a leveleimre. És ha nem jössz el Komáromba, akkor is tudjunk egymásról. Vagy ha véletlen elszakadnánk egymástól, akkor is azon legyünk, hogy mennél hamarabb adjunk életjelt egymásról. Most már zárom soraimat, maradok hű szeretettel, és számtalanszor csókollak. Még írhatsz ide is, mert hallottam, hogy holnap mégsem megyünk, most hallottam. És ha mégis elmennénk, mire megkapnám, a posta utánam fogja küldeni. Írjál?????
Csókol Feri. Szerbusz, Pofikám!

Magányomat megzavarni

Ngs.
Füzik Ilona úrlánynak
Budapest V. ker. Szent István körút 10. III. em. 4.
Debrecen, 1948. júl. 6.

Kedves Iluska!
Találja soraim a legjobb egészségben. Tudatom, hogy jól vagyok és szórakozok, gyönyörű a [olvashatatlan], utazási kedvezmény is van, amit jó lenne, ha kihasználna. Most bánom, hogy olyan túl rövid ideig voltam fenn, de viszont nyugodtabb itthon sokkal mégis, mert én már rosszul voltam ott attól a sok emberektől, és valahogy idegesítőleg hatottak rám. Itthon a magányomat nem hagyom semmi eseménnyel ezen túl megzavarni. Sehova sem megyek, és főleg az üzletnek élek. Olyan keveset mondott, míg ott voltam, hogy már igazán írhatna többet. A rendelési könyvemet szépen megkaptam hétfőn, kedvességét nagyon köszönöm.
A viszontlátásig millió csókot küldök: S