Folytatjuk Rózsa Árpád leveleit, aki immár a seregből írt, és "felejthetetlensége" biztos tudatában türelmetlenül tért a lényegre.
1944. év [olvashatatlan]
Kedves Ilonkám!
Neharagudjon hogy csak lapot irok mert most mást nem tudok irni mert sok a munkám. Tudatom Ilonkával hogy itt vagyok Pesten a 12dik kerületbe de nem tudom mikor megyünk tovább igy cimet sem tudok irni hogy a lapomra tudna választ adni. Kedves Ilonkám most pedig ahogy én modtam ugy cselekedjen mert nem sok idő van a gondolkozáshoz mert ha sokat gondolkozik akor .... hogy .... érthet .... [az utolsó sor olvashatalan]
méjszeretettel sokszor csokolja felejthetetlen fiú
Árpi
No comments:
Post a Comment