Nem tudom, kiére...

Bánhida, 1943. XII. 27-én 

Kedves Ilonka!
Én most egy levélre válaszolok... de nem tudom, kiére!! Nagyon szeretném tudni, ki vólt azon levél irója!? Annyit meg tudtam állapíttani, hogy nem te írtad kedvesem. Légy őszinte, és írd meg!
Bocsáss meg... és ne haragudj meg, de míg egy másik levelet nem kapok tőled, nem tudok neked így véleményt írni.
Ne talán véletlen valaki más fiatalember írta vólna, annak pedig nincs szüksége arra, hogy az én leveleim olvassa!! Megkérlek Ilonka, légy szives minél hamarabb válaszólj. Ha mégis tévednék, és teljes valóságban te írtad vólna azon levelet, bocsáss meg érte, hogy így írok.
Majd másik leveledre meg fogom írni, hogy én mit gondolok, hiszen csak gondolj vissza szavaimra!!! Nem is kellene hogy papírra fektessem. Én azt mind tudom, amit írtál, ne gondolj valami szélhámosságra.
Én most is csak azt tudnám írni, amit még annak idején mondtam. Most pedig válaszod várva maradok mély szeretettel a távolba
Gyuri(?)

[olvashatatlan]
Bánhida, cső. örs
Írjál!
Jó mulatást a viszlátásig [olvashatatlan]

Hadirokkant és megérdemli

Debrecen, 1948. aug. 14-én

Drága Iluskám!
Találja soraim jólétben, tudatom, hogy ezt az urat [?] azért küldtem, mert én nem mehettem, és úgy látom, hogy a postára már hiába költök, nem kapok Magától válaszlevelet.
Most itt van kézből, s remélem, hogy nem fog válasz nélkül hagyni. Kérem, ha az átadó úrnak kívánsága van más a válaszkérésen túl, teljesítse a legjobb belátása szerint: ha ideje van, nem árt, ha elkíséri az állomásra, mert hadirokkant és megérdemli.
Írja meg, hogy van, gondol-e úgy néha-néha rám? Felőlem az illetővel semmit ne közöljön! Küldjön fényképet!!!
De azért ha van egy kis ideje, mondjuk megmondja a Papp úrnak, hogy jöjjön vissza délután 4-re vagy 5-re, akkorra választ ír, esetleg lesétál vele a körútra, [az] is jól esik Neki, hogy az Ő fáradságát Maga sem hagyja honorárium nélkül: tehát legyen kedves hozzá.
Bocsájtsa meg, hogy ennyire igénybe vetettem /veszem/ a vasárnap délutánját. A viszontlátásig sok jót kívánok szeretettel:

Sanyi

Illetve megérteni megtudna

Ekel, 1943. IX. 18-án

Kedves Ilonka!!!

Bocsánatot kérek, az elsőbben azért, mert ceruzával írok és másodszor meg azért, hogy ilyen sokára írok.
De remélem nem haragszól érte?? Engedd meg Ilonkám, hogy érdeklődhessem hogy léted felől. Hogy vagy? Remélem jobban mint én. Már annyiból is jobban vagy, hogy nem unalmas napokat töltesz, mint én. Bizony nekem nincs semi szórakozásom. Nincs aki szólna hozzám egy néhány szót. Bocsás meg hogy panaszkodom, de nem tehetek róla. Nem tudom de gondolom, ezt megint kineveted, hogy én panaszkodom neked. Tudom a te kemény szíved úgy sem tud megérteni, illetve megérteni megtudna, csak nem akarod. Természetes dolog, hogy kényszeríteni senkit nem lehet.
Mikor ott vóltam a múlt héten is, túl hidegen hagytad kérdéseim. Nem adtál választ semmire sem. Még most is szívesen fogadnám szavaid. Pardon?? Igaz...!!! Te nem tudsz hinni senkinek sem. Lehet hogy ezt csak nekem mondtad. Szeretném a legközelebbi alkalommal őszinte szavaid olvasni. Hallottam a Juliska vendéged vólt? Hogy érezte magát?
Megkérlek kedves Ilonkám, ha megkapod levelem, légy szíves és írj!
Most nem írok többet, mert bízony nincs időm. Ismét bocsánatot kérek az írásbeli hibákért!!! 

Válaszod várva maradok forró szeretettel
[olvashatatlan] sokszor csókol Gyuszi
Cím: K. Gy. Ekel, 250. sz. Komárom megye (a borítékon kívül áll névvel szereplő a feladó)

Most van egy új nótám

Ngs. Füzik Ilona úrlánynak
Búdapest, V. ker. Szent Istán krt. 10. III. em. 10.

1948. aug. 5.

Drága Ilúska!
Találja soraim jó létben, túdatom, hál Istennek nagyon jól vagyok, sokat gondolok Magára, és strandolok. Valószinűleg a jövő hónapban kénytelen leszek üzlet ügyben fel útazni, igérem, hogy bizton megkeresem. Most van egy új nótám, a rádióból tanúltam, és le is írom:

"Volt nekem egy fehér tollú

Bóbitás galambom,

Válamra szállt, úgy szólt hozzám

Túrbékoló hangon.

Tenyeremből etetgettem,

A szivemen melengettem,

Ölelgettem, csókolgattam,

Hiszen úgy szerettem.

Lenne még egy ilyen kedves,

Szelíd szavú párom,

Én lennék a legboldogabb, 

Ezen a világon.

Nem voltam én korhely soha,

Hányaveti részeg,

Amért én imádkoztam,

Egy kis galamb fészek.

Arany lóca, selyem párna,

Kicsi asszony csókkal várna.

Mindig a nyomomban járna,

Ez a lelkem vágya!!!"

Lenne még egy ilyen kedves refrön stb.

Sajnos betelt a lapom, majd holnap fojtatom. Csókol: Sanyi

A hátlap oldalán körbe: (Jöjjön Debrecenbe meg tanítom a dallamára) Ezt a [olvashatatlan] írom, ahol csak ezt muzsikálják. Nyaralok, Szoboszlón fürdök, Lillafüreden csónakázok. Nagyon meleg van. Hőzöngök.
Feladó: Bakócz Sándor
Db. Barany úi 12

Röktön

A levelet betű híven közöljük.

Kedves Ilus!

Lapjait megkaptam és röktön írok magának egyelőre hejet nem tudok a maga részére de hozzám jöhet és nálam maradhat amig megfelelőt talál nékem most lány nincs mert az üzlet hetenként csak két napig van nyitva kedden és pénteken a főnők úr nincs ithon katona kint van a fronton de nálam van a szobaasszony tudja aki el akarta vinni magát fűrdöre nyáron(?) itt van nálam az unokajával együt és ha jőn ugy csak Budárol induljon a Csaszárfűrdői alomással(?) Margit hídtol 3 alomas az jőn Esztergomig és Kenyérmezőn at kől szálni ez a legbisztossab ut mert a tőbi alómásrol igen bizonytalan az út és 4-5 napig is eltart míre ide ért és ha jőn ugy legyen szíves és menyjen el a szoba asszony lányához lakik Lehel utca 32 sz III. em aj 7 sz Milasz Ferenc né nek hívjak és megmondja néki hogy adjon a kislany télikabatjahoz valo bélést mert nem tudjuk kabát nelkűl kivinni különben majd most írunk neki is de ha nem talalja othon akor a 4-6 szamu lakásba ot lesz hagyva a kis csomag amit elhozna ide nekűnk csak úgy ha nincs terhére lehet hogy ki sem ismeri magat enyire Pesten hisz nincs ojan régen ott csak ha meg tudja tenni asztan még valamit a Rajzer Ferkó írt nekem és nagyon kérte a maga címét ha tudom hogy kűldjem meg ha tudom de edig nem tudtam elkűldeni és most mar nem is volna értelme de ide írom az ővét is írjon neki egy pár sort

Reizer Ferenc
101. Tábori [olvashatatlan] szel
Szentendre P. f. 2 (ez a cime)

Üdvözli Rehling Sándorné

Láthatatlan világ

Debr.,1947. szept. 4-én
Kedves Iluska!
Találja soraim a legjobb egészségben és jólétben. Tudatom, hogy múlt hó 30-án kelt levelét megkaptam, melynek igazán örültem. Amint soraiból érzik, nem [olvashatatlan] dolgozik többet. Nagyon sajnálom, hogy így történt. De Maga nagyon elhamarkodta ezt a menetelt. Ne haragudjon rám, amiért kissé szeszélyes voltam, és így okot adtam Magának arra, hogy nézetet változtasson. Mindenesetre annyira nem tartom magamat hibásnak,  mert azt hiszem, annyira rosszat nem tettem, hogy ne férjen el velem Debrecenben. Sajnos levelében közölt életberendezkedése előttem csak egy láthatatlan világ. S bármennyit is gondolok Magára, megfoghatatlan előttem, ami köztünk történt. Élem továbbra is a magam életét, azzal a jelszóval, hogy "a lemondás a legszebb erény".
Zárom soraimat, s a viszontlátásig millió csókot küldök, sok szeretettel, igaz tisztelője,
Sanyi
U. i.: válaszát várom

Frissítés: egyik olvasónk szerint az olvashatatlan rész: "30 Ft-tal".

Bocsáss meg, Édesem!

Sajnos az alábbi levélhez nem tartozik boríték, és a feladójáról is csak annyit tudunk, hogy Teréziának hívják, és Debrecenben lakott.

1947. XI. 10.
Kedves Iluskám!
Bocsáss meg, Édesem, hogy még idáig nem írtam Neked, de nagy sora van annak. Először nem azért nem írtam Néked, mintha meg lennék sértve, hisz tudom, hogy tréfából írtad, hanem itt mindenki azt mondta, hogy ne írjak addig, amíg Te bocsánatot nem kérsz. Tudod, bolond az ember, és mindig másra hallgat, pedig sokkal jobb lenne az élete, [ha] sorsát mindenki saját belátása és esze szerint irányítaná.
De most már ugye nincs semmi baj, és a jövőbe ilyen félreértések nem lesznek köztünk. Ha tudnád Szívecském, mennyire hiányzol itt nekem, mióta elmentél, siránkozik a Kossuth 63 (?).
Soha nincs senki, akinek egy szót váltsak, Mónika (?) ngs. asszony nem fogad lányt, esetleg majd tavasszal, nagyapám mindig oda mászkál. Mezei mindig a tanyán van, át az 54-be is ritkán megyek. Hozzám sem jön senki, így bizony sokszor rágondolok az elmúlt szép napokra, mikor bár mindkettőnknek sok volt a dolgunk, de találtunk időt a szélhámosságokra is, és sokkal több kedvvel fogtunk a munkához, mikor kibolondoztuk vagy kipanaszkodtuk magunkat.
Úgy hallom, a Ferid most sűrűn írt, az elmúlt napokba is párosával jött, melyet a nagys. asszony továbbított, s azóta újra jött. Nem jön még haza? Vagy már nem is várod olyan kitartóan?
Hogy vagy Sanyival? Szoktatok-e levelezni, vagy megszűnt a kapcsolat köztetek? Ide már régen nem hordja a tejet, és én soha nem látom. Ja míg el nem felejtem, a halápi Kiss Bözsi és Kálmánczi Böske üdvözöl, a Kiss Bözsi nem tudta, hogy már nem vagy itt, és ma keresett. A Barsa (?) nagyságos is említett a napokba, nagyon imponáltál nekik, azt mondták, hogy ha nekik módjukba lenne a lánytartás, nem engedtek volna el.
Most csinál nekem egy szövet ruhát és 4 párnahuzatot, az őszön a rózsás és a fehér pettyes ruhámat is megjavította, melyet Kálmánczi Böske elrontott.
A múltkoriba kaptam otthonról 1330 forintot, s mostanába mindig ágynemű vásznat kutatok, s mily nehéz az embernek összeszedni azt a legszükségesebb stafírungot, melyet a férfiak semmibe se néznek. Tudod, nem mintha férjhez készülnék, de az mindig jó, ha meg van, s most a pénzt újra jobb elkölteni, mert értékét veszti.
Ugyan kihez is mennék hozzá, mikor sehova nem járok, és nincs ismerősöm. Rebuska is elvált az urától, neki is jobb lett volna, ha soha férjhez nem ment volna, hisz mindene megvolt, és állandó gyári munkásnő volt. Míg most az ura nem hajlandó odaadni még azt sem, ami az övé volt.
Hogy és hol szoktál szórakozni Iluskám? Annával szoktál-e találkozni néha? Ő nem-e megy még férjhez? Nem-e hiányzunk Neked néha, különösen a két iker. Nagyon édesek, mikor mennek az iskolába, különösen a Matyi. Az most is, mint mindenkor, elmondja nékem, hogy mit tanultak, s mit rajzoltak, s több efféléről el-elbeszélget, de az a gőgös Nóra, abból alig tud az ember egy szót kihúzni, nem tudom, milyen lesz, ha majd megnő, most úgy látszik, mintha nagyon büszke lenne, s hibásak ebbe az emberek is, mert mindenki őt kényezteti.
Látnád csak, amint János kenyeret dagaszt, takarít, követ mos, s még tudja az ördög, mit csinál, mellette még az apjától sokszor kikap, ha a leczkét nem tudja. Ezt ne írd meg nekik, nem szeretném, ha azt mondanák, pletykálok. Én a nagys. asszonnyal elég jól kijövök, igyekszem hozzá alkalmazkodni. Sokszor megtörténik, hogy eljön vagy ezt vagy mást megfőzni itt nálam, mert gáz nagyon sokszor nincsen.
Az öreggel is megvagyok tűrhetően, ájulj el, most már Teréziának vagy Terusnak szólít, mikor először hallottam, majd' hanyatt estem. Azt szeretné, ha itt lennék addig, míg férjhez nem járok, de én már nem szeretnék sokáig itt lenni.
Ha alkalom adtán tudsz majd számomra egy megbízható helyet, megkérlek Iluskám, hogy gondolj rám, és értesítsél. Unom már nagyon az ittlétet, Mezeinek az örökös szekírozását. Kérdezed, Szívem, hogy hogy vagyok véle? Hát lehet ővele jól megárulni egy gyékényen? Ez a bolond azt hiszi, hogy majd mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül, de hát bennem mesterére akadt. Jelenleg nem vagyunk beszélő viszonyba, a bolond azt hitte, hogy én azért jártam vele jobbra-balra, mert tetszik nekem. Mióta Te elmentél, soha nem voltam véle sehol, mindig találtam kifogást, vagy inkább nem mentem sehova, a szekírozásnak aztán se vége, se hossza nem volt. Hát kell az nekem, hogy végleg szakítottam véle.
Odaát erővel akartak fűzni, hogy így meg úgy, milyen jó lesz az nékem, milyen jó ember stb. Azt mondtam aztán Zsuzsinak, hogy ha neki annyira tetszik, menjen hozzá ő. A jó Isten őrizzen meg mindenkit az ilyen féltékeny, smucig férfitól. Azt akarták, hogy ha megesküdnék véle, aztán itt is lakhatnánk, azzal a különbséggel, hogy akkor ő is itt aludna a szobámba. Brrrr, még a hátam is borsódzik, ha rágondolok. Véle egy ágyba.
Na de hagyjuk ezt, erről a kérdésről sokat tudnék írni, de azt a sok kellemetlen percet, melyet már ittlétem alatt nekem okozott, azt nem tudnám leírni.
Megkérnélek még arra, édesem, hogy ha írsz, zárt levelet írjál, és ne írj rá feladót, úgy is megkapom, míg itt lakom, ha pedig itt hagyom a társaságot, azonnal közlöm veled. Erre, Iluskám, azért van szükség, mert ez utóbbi lapot is egy héttel később kaptam meg, és úgy látszott, mintha valaki már a zsebében hordta volna egy ideig. még szép tőle, hogy ide adta. Azt mondta, hogy különben, hogy ezután, ha itthon lesz, majd gondja lesz a leveleimre. A múlt hetekbe is vártam otthonról egy nagyon fontos levelet, s a postás meg is mondta, hogy megjött, s bedobta, s még mai napig sem tudom, hogy hova lett a levél. Nem elég a sok sok bosszúság, még ez is tetézi.
Szórakozni sehova sem járok, Erdei Béláékhoz sem szeretek menni, mert ők mindig mennek erre-arra szórakozni, s Béla mindig dühös, amiért nem megyek velük mulatni. De tudod ugye, hogy innen nem lehet. Most is itt van László Imre, a 25 éves színészi jubileumát itt tartja a Bikába, s úgy szerettem volna elmenni, de innen nem lehet hangversenyre járni. Így aztán nem marad más, minthogy a temetőbe menjek, és jól kibőgjem magam. még egyszer kérlek, Iluskám, hogy ha tudsz valami helyet, kiket ismersz, írjál nekem, vagy 1-én vagy újévbe akkor felmennék hozzád, csak a bizonytalanra nem szeretnék menni.
Már éjfél felé jár az idő, és megbocsájtasz ugye, ha levelemet befejezem. Most írtam haza is egy hosszú árkuszt, szegény Andris unokabátyámnak is, mellékelve neki most küldök 50 forintot, vigasztalom szegényt, de mit sem használ, el van csüggedve. Most írtam a földművelésügyi miniszternek a földem ügyébe. Így Téged hagytalak utoljára, de az ujjaim el vannak gémberedve, s a sietésbe már nagyon elrángattam az írást, kérdés, eltudod-e olvasni?
Ili húgomat újra hívta Pipi néni, de ő nem jött, mindenképpen Pestre akart menni, de Anyám nem engedte. még egyszer kérlek, ne haragudj azért, mert többi lapjaidra nem válaszoltam, de ígérem ez a jövőbe nem fog előfordulni. Ugye, édesem, nem haragszol?
leveledet várva a mielőbbi viszontlátásig szívélyesen üdvözöl és csókol:
Terus